Egyéni konzultáció
GONDOLAT-ÉBRESZTŐ
Nem azért jöttél ide, hogy megváltoztasd a világot, hanem az, amiért ide jöttél
lesz az majd, ami meg fogja változtatni a világot.
Egy új nézőpont nem azt változtatja meg, amit látunk, hanem azt, ahogyan
jelen vagyunk azzal, amit látunk.
Lehetőségünk nyílik lényünk minden részére figyelemmel tekinteni.
Azokra is, amelyek ellenállnak, amelyek elakadtak, vagy még
nem állnak készen a változásra - és azokra is, amelyek
már izgatottan várják a továbblépést.
Lényünk minden része hozzánk tartozik. Nincsenek "rossz" részek.
Olyan részek vannak, amelyek egy időre elszigetelődtek,
tudattalanul működnek, vagy
még nem találták meg a helyüket a nagy egészben.
Lehet, hogy ezek a részek valamikor éppen azért húzódtak háttérbe, mert
akkor még erre volt szükségünk.
Amit ma ellenállásként, félelemként vagy elakadásként érzékelünk,
egy régi alkalmazkodás nyoma.
Nem ellenség, hanem valami, ami téged szolgált, és
most figyelmet kér, mert készen áll a változásra.
Amikor figyelemmel, megértéssel és szeretettel fordulunk feléjük,
lehetőség nyílik arra, hogy újra kapcsolatba kerüljenek velünk.
Ez a hazatérés lehetősége - lényünk minden része számára.
Mi történik, amikor ítéletmentesen figyelünk?
Nehéz pontosan leírni, mi történik akkor, amikor valóban teret adunk annak, ami bennünk van. Nincs előre meghatározható út, nincs egyetlen helyes irány. A változás mindannyiunk egyedi folyamata, és nem mindig látványos. Néha egy felismerésben történik. Egy érzés megértésében. Egy régi fájdalom elcsendesedésében. Vagy egyszerűen abban a pillanatban, amikor már nem akarunk máshol lenni, mint ahol vagyunk, vagy
mások lenni, mint akik vagyunk.
A megfigyelés nem passzivitás. Épp ellenkezőleg: amikor valamit valóban látunk, anélkül, hogy megítélnénk és azonnal meg akarnák változtatni, megszűnik az ellenállás, és a felismerés által átíródhat az, ahogyan eddig tekintettünk rá.
Minden ilyen pillanat egy új kapcsolódás lehetősége. Egy apró elmozdulás, amelyből további változás születhet.
Bármilyen lesz is, egy biztos:
tovább fog vinni Önmagad felé.
A belső béke nem azt jelenti, hogy minden kérdésünkre választ kapunk, vagy hogy az élet többé nem hoz nehézségeket.
Belső békéd a termékeny talaj, amelyben
valami új növekedni tud.
Néha a változás fájdalmat is érinthet. Egy régen mozdulatlan energia kerülhet felszínre, amelyet eddig talán fájdalomként, feszültségként vagy ellenállásként tapasztaltunk.
Amikor teret kap és mozdulni kezd, már nem ugyanazt a helyet foglalja el bennünk. Új áramlásba kerülhet, és helyet adhat valami másnak.
Ahogy egy kertben sem lehet siettetni a növekedést, úgy bennünk sem lehet a változást csupán akarattal létrehozni. Megteremthetjük a feltételeket:
figyelemmel, jelenléttel,
türelemmel és bizalommal.
A többi lassan bontakozik ki.
Az elme szereti azt, amit ismer. A kiszámíthatóság biztonságot ad, ezért könnyen ragaszkodunk ahhoz is, ami már nem szolgál bennünket. A régi szokások, szerepek és történetek ismerősek - és ami ismerős, sokszor biztonságosabbnak tűnik, mint az, amit még nem ismerünk.
Sokszor a kontroll mögött is a biztonság keresése áll. Szeretnénk tudni, mi fog történni, merre tartunk és hogyan alakul az előttünk álló út. Pedig lehet, hogy a változás nem azt kéri tőlünk, hogy mindent előre tudjunk, hanem, hogy megtanuljunk jelen lenni azzal is, amit még nem látunk.
Ami ismeretlen, nem feltétlenül veszélyes. Lehet, hogy egyszerűen csak még nem találkoztunk vele.
És ami bennünk rendeződik, hullámokat fog kelteni. Lehetővé teszi az átalakulást, és ez lesz az a változás, amit a világban keresünk.
Ahogy békésebbé válik a kapcsolatunk önmagunkkal, az hatással lesz arra, ahogyan kapcsolódunk másokhoz, ahogyan jelen vagyunk a kapcsolatainkban, a családunkban és a világban.
A bennünk megteremtett béke láthatatlanul továbbadódik.
Mint amikor egyetlen hullám elindul a víz felszínén, és
egyre távolabb ér.
Nem kell tudnia, meddig jut el.
Elég, hogy elindult.
Jelenlét -Bizalom
Olyan ez, mint amikor vitorlázunk. Van irányunk, és kezünkben tartjuk a kormányt, de nem mi hozzuk létre a szelet. Megtanulunk együtt mozogni azzal, ami érkezik: nem feladva az irányt, de nem is akarva mindenáron
uralni az utat.
Van bennünk szándék és van bennünk bizalom.
Van, amit megteszünk, és van, amit megengedünk.
Ebben a kettőben születik meg az a finom tánc, amelyben valóban jelen tudunk lenni az életünkben.
Nem egy másik, rejtett dimenzióba kerülsz majd, hanem felismerted, hogy az, amit eddig valóságnak hittél, valójában csak egy lepel volt, és ez a lepel lehullik.
Nem érzel eufóriát, nem lesznek különleges látomásaid, nem hallassz hangokat. Csak egy tökéletesen egyszerű, csendes tudatosság van jelen mindenben, amit a figyelmeddel érintesz. A fényben. A mozgásban. A mozdulatlanságban. Az emberek szemében.
A lélegzetedben.
Nem lesz többé, aki figyel, és nincs, amit figyelni lehetne. Csak a figyelés maga marad. Egyfajta tiszta, nyugodt, mindent átható jelenlét. Nem alternatív világ, nem szellemi dimenzió vagy mennyország. Nem valami, amit meg kellett szerezni, el kellett érni vagy ki kellett érdemelni. Ezt csak felismerni lehet.
Nem lesz többé szükség arra, hogy valamit elhagyj vagy valahova eljuss. Minden, amit valaha kerestél, mindig is itt volt, csak most először nem áll közéd és a világ közé semmi.
Ebben a felismerésben nincs cél, hatás vagy eredmény. Nincs megoldás vagy válasz. Nincs is rá szükség, mert maga a kérdés is eltűnik. És ebben az eltűnésben végre megszületik a csend, az a csend, amely nem vár semmit, nem jelent semmit, mégis mindent magába foglal. A tiszta igazság nem kimondva jelenik meg, hanem úgy, mint valami, ami mindig is ott volt. Csak most már semmi sem takarja el.
Amikor Önmagadra ébredsz, megváltozik az életed. Felismered, hogy sokkal több vagy, mint amit eddig gondoltál magadról. Megszűnik a hiány, természetessé válik a teljesség érzése és hálával tölt el minden tapasztalat. Egyszerűen úgy érzed, hogy minden rendben van, az utadon vagy, és azt az életet éled, amelyre születtél.
Nem valamitől vagy boldog. Nincs szükséged semmire ahhoz, hogy boldog lehess, mert tudatosodik benned, hogy minden tapasztalat téged tükröz vissza, minden megnyilvánulásban önmagadat éled meg, és ez maga a boldogság.
Ehhez befelé kell figyelni és egy lelassult, kiteresedett tudatállapotba kerülni, ahol az elme megpihenhet a jelenlét tiszta csendjében, és felfedezheted a benned rejlő fényt, vagyis önmagadat.
Itt kezdődik el a valódi önismeret, ami nem azonos az önmegvalósítással, ugyanis a teljességed megélése a körülményeidtől függetlenné válik. Amikor ez megtörténik, a vágy helyébe a nagyrabecsülés lép. Miközben az élet rajtad keresztül kibontakozik, minden dolog élőségét, teljességét és a minden pillanatot kísérő beteljesedettséget fogod érezni.
A folyamatos beteljesedettség tudata a létezés örömének kifejeződése.
Felismered, hogy ami tiszta vágyként megjelenik benned, az nem csupán lehetőség, hanem már itt kezdődik a tapasztalat, hiszen ami megjelent, már most valóságként él benned, és csak hagyni kell, hogy formát öltsön, ami már létezik.
A létezés már most minden válasz hordozója, mert az időtlen létezésben nem létezik a folyamat, csak mindennek a felismerése van. Nem teremtünk, csak a teremtés létét ismerjük fel. Az intuíció által megjelenő válasz valójában már a kérdés feltétele előtt jelen van.
Minden tiszta érzésed már maga a válasz, ami elfogadásra vár. Az eredeti, tiszta szándék megnyilvánulása már maga a beteljesedés pillanata. Tudod, hogy van, ezért nem várakozol, nem sietteted, és nem hiányzik. Csak hagyod, hogy megalkossa önmagát.
Nem neked kell megteremteni, hiszen minden eredendően jelen van, és az Önvaló énje az, aki a mostnak e pillanatán keresztül szemléli a teremtés kibontakozását.
A manifesztáció nem más, mint amikor a forma leköveti azt,
ami a tiszta lét által már megteremtődött.
És azért nem tudsz lemondani a tiszta vágyról, mert nem a tiéd. Ha a létezés vágyik valaminek a megtapasztalására, akkor gondolat vagy érzés formájában közvetíti azt az egyén felé, és az a tudat fényén keresztül felismerődik.
Tehát mindig a lét akarata nyilvánul meg, és
ami van, az nem tud nem lenni.
Gondolatok a meditációról
A meditáció nem a gondolataid kiürítéséről szól, nem is a figyelmed fókuszálásának gyakorlása vagy valamilyen vizualizációs technika.
A meditáció a végtelen lényed teljességének megtapasztalása minden pillanatban. Amikor megfigyelőként vagy jelen, elcsendesedik az elméd, és egy olyan tiszta tudatállapotba kerülsz, ami már nem személyes. Ebben a jelenlétben felismerhetővé válik számodra a létezés örömének természetes állapota.
Megnyugszol, biztonságban és szeretetben érzed magad.
Megszűnik a belső zaj. A szeretet nem érzés lesz, hanem a létezés természetes áramlása. A szív csendjében az elme megpihenhet, és újra hallod a forrást.
A fény nem kívülről érkezik, benned ébred újra.
Eltűnik minden, ami nyomasztott, elillannak a kétségeid. Minden elvárás, ítélet, félelem, múltbeli történet feloldódik. Már nem akarsz semmit értelmezni vagy megmagyarázni, hiszen tudod, hogy nincs ezzel dolgod, mert minden önmagát teljesíti be.
Legbelül érezni fogod, hogy minden érted van.
Minden tapasztalat, amit valaha átéltél azért történt, hogy Önmagadra ébredj.
Ezért a meditációban valójában nincs tennivaló, mivel Önmagadként vagy jelen, és a tiszta tudat teljessége bontakozik ki és válik felismerhetővé számodra.
Nem kell megváltoztatnod azt, amit megfigyelsz. A figyelem maga is kapcsolódást teremt, melyben megtörténik az a finom újrarendeződés, amit erővel soha nem tudtunk volna létrehozni.
A létezés legmélyebb szándéka veled az, hogy
akként a csodaként nyilvánulj meg, aki vagy,
és a tudatosság fénye teljességében áthasson.
Ez a folyamat egy energetikai átalakulással jár, aminek hatására azt fogod észrevenni, hogy egyre több szinkronicitás jelenik meg az életedben, és rájössz, hogy minden összefügg és kapcsolódik egymással a teremtés nagy egészében.
Úgy fogod érezni, hogy végre igazán Önmagad vagy, és
azt a szeretteljes életet éled, amit szeretnél.
Amikor egy ember fejlődik, mindenki emelkedik.
Ahogy haladsz előre az úton, a magasabb frekvenciájú energia befogadására való képességed növekedni fog, ösztönözve a személyes átalakulásod, valamint az energia befogadásának és továbbításának képességét.
Elmélyül kapcsolódásod a tudatosság magasabb birodalmaihoz és a teremtés energiájához.
Minden, ami körülvesz, energetikai frekvenciát hordoz. A továbbított frekvenciák az emberi lények eredeti tervébe ágyazott, szunnyadó sablonjait és veleszületett képességeit
nyitják meg, amelyek készen állnak az újraaktiválásra.
Az erős energetikai alapok lehetővé teszik a folyamatos tudatszint-bővülést, mely által elmélyítheted a kapcsolatodat önmagaddal, a magasabb tudatossággal és a Földdel. Ez a folyamat gyakran magában foglalja a trauma rétegeinek leválását és olyan újrarendeződést, amely lehetővé teszi a nagyobb belső összhang megteremtését.
Megnyitja és kibővíti a képességedet, hogy kitágítsd a tudatosságodat, kapcsolódj egy már meglévő energetikai mezőhöz, magasabb energiaszintekre hangolódj, és elmélyítsd a kapcsolatodat a létezés nem anyagi síkjával.
Minél magasabb szintű összhangot érsz el, úgy növekszik kapacitásod az energiák fogadására és képes leszel minden lény és körülmény legnagyobb javára energiát továbbítani.
Ezért mondjuk azt, hogy minden veled kezdődik.
Tudatos, megtestesült hozzájárulójává válsz
az emberiség új jövőjének.
Az egyik legmélyebb emberi tapasztalat, amikor valaki hosszú évek óta hordozott fájdalmakhoz, emlékekhez vagy lenyomatokhoz tud újra kapcsolódni.
Nem azért, hogy eltörölje vagy megváltoztassa őket, hanem hogy végre megláthassa és megérthesse, miért voltak jelen az életében.
És amikor valami, amit eddig teherként hordoztunk, lassan érthetővé válik,
új tér születik bennünk.
Mintha valami, ami hosszú ideig elszakadva élt bennünk,
végre hazatalálhatna.
"Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.
Az igazi vezető nem az, akinek a legtöbb követője van, hanem aki a legtöbb vezetőt bocsátja szárnyra.
Az igazi király nem az, akinek a legtöbb alattvalója van, hanem az, aki közülük a legtöbbet vezeti el a királysághoz.
Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.
És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a legtöbbet szolgálja, és így tesz Istenné mindenki mást.
(...)
Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet."
Neale Donald Walsch